1. Babusa Nikoletta (ELTE): A didaktikai alapelvek érvényesülése a MID angol forrásnyelvű tankönyveiben
Most, hogy az idegennyelv-oktatásban a különböző módszerek eklektikáját éljük, és nincs egyetlen „üdvözítő” módszer, érdemes megfigyelni, hogy milyen alapelvek határozzák meg a magyar mint idegen nyelv tankönyveinek struktúráját. Milyen módszer(ek), alapelvek mentén haladva igyekeznek segíteni a MID-tanuló idegen nyelvi kommunikatív kompetenciájának felépítését, célnyelvi integrációját. Az általam vizsgált meghatározó oktatási alapelvek a következők: nyelvészeti, tanuláselméleti (pszichológiai), kultúra- és országismereti, pedagógiai és eljárásmódbeli (stratégiai) alapelvek. Ezen elvek jellegét és érvényesülési módját vizsgálom a MID néhány angol közvetítő nyelvű tankönyvében.

2. Cserni Mónika (SZTE): A siketek nyelve: a jelnyelv

     Előadásom témája a siketek nyelve: a jelnyelv.
A siket ember láthatatlan fogyatékos, nincs külső ismertetőjele, csak akkor látszik rajta, hogy ki is, ha jelnyelvet vagy hallókészüléket használ. Nagyon sok ember nem ismeri a siketeket, gyakran azonosítják őket az értelmi fogyatékosokkal, pedig nem azok. Mindent meg tudnak csinálni, amit egy egészséges ember, csak nem tudnak telefonálni, zenét hallgatni.
Mivel a siketek nem hallanak semmit, így a kommunikációjuk jelnyelven történik.
     Azért választottam ezt a témát, mert hazánkban a jelnyelv nem hivatalos nyelv, ahogy mondanák: a siketek „mutogatnak valamilyen nyelven”. Előadásomban azt szeretném megmutatni, hogy a jelnyelv igenis nyelv, hiszen saját nyelvtani szabályai vannak, képes információt adni és fogadni. A jelnyelv egy gesztusokon alapuló, vizuális nyelv, amely pótolja a hallásveszteség miatt a hangzó nyelvet. Megpróbálom összehasonlítani a magyar nyelvet a jelnyelvvel, amellyel néhány részletében megegyezik.
     A HamNoSys leírási rendszer olyan fonológiai lejegyzési rendszer, amely a legapróbb részletekig képes megadni egy jel formai jellemzőit.
     Magyarországon hét siket iskola van, ahol az oktatás orális módszeren alapul. Ezért a tanulók csak titokban használhatják a jelnyelvet a társaik között. A „titkos” használatból eredően – akár a magyar nyelvben is – a jelnyelvben is van „tájszólás”.
     A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének egyik célja, hogy a jelnyelvet minél előbb ismerje el a magyar kormány, hogy a siketek végre hivatalos nyelven kommunikálhassanak, ill. egyéb dolgaikat intézhessék.
     Az előadó súlyos fokú hallássérült, így előadásában jeltolmács segítségével fog beszélni.

3. Gortva Tamás (SZTE): A fónikus költemények megközelítéséhez. Médiumváltások Ladik Katalin UFO party című alkotásában

Előadásomban a fónikus költészet történeti hátterének és egyfajta tipológiai keretének vizsgálata után kísérletet teszek egy alapvetően hangzónak szánt, ám többször vizuális formában is kiadott szöveg egymástól merőben eltérő természetű médiumainak összehasonlítására. Ezen túl egyfajta interpretációt kívánok nyújtani Ladik Katalin UFO party című szövegéhez.
Elemzésem közben többször a tipológia adta lehetőségek szűkösségébe ütköztem, ami felvetheti annak további vizsgálatát, esetleges bővítésének igényét. Szükségesnek tartom a tipológiába nem, vagy csak nehezen sorolható hangesemények pontos fonetikai leírását, és az egyes hangverstípusok funkciójának pontosítását más fónikus alkotások bevonásával.
Mivel a szerző saját partitúrája nem tartalmaz klasszikus értelemben vett zenei jelöléseket, ezért a hanganyaggal való összevetésekor leginkább csak saját benyomásaimra támaszkodhattam, valós információkat csak az alkotó számára hordoz. Éppen ezért készítettünk a fónikus anyag egyes részeihez egy zenei jelöléseket alkalmazó partitúrát, amellyel egyrészt a kottaírás eszközeinek használatával való lejegyzés problematikusságát kívántam bizonyítani, másrészt viszont az elemzés során feltárt hangeseményeket támasztom alá.
Az általam követett interpretáció bizonytalanságát növelheti, hogy a vizsgált szöveg rendkívül sok történelmi, életrajzi és kultúrtörténeti utalást tartalmaz, s az általuk felvetett, az értelmezésre vonatkozó kérdéseket tovább bonyolítják a szerző szövegalkotó technikái, így az egyes értelmezések nagy különbséget mutathatnak. A szöveg értelemadásának sokféleségét belátva, annak minél több elemét vizsgálva próbáltam, ha nem is minden, de jó néhány jellegzetességét megrajzolni.

4. Karácsony Fanni (ELTE): Nyelvészeti terminológia a magyar, a finn és az észt nyelvben

     A nyelvészet, a grammatikaírás és a hozzá tartozó szókincs az antikvitásban kezdett el formálódni, a görög nyelv alapján. A hagyományt a latin folytatta, és az így kialakult görög-latin nyelvleírási mód vált az európai kultúra számára egyetemesen elfogadható nyelvtanná. Ezért később óriási feladat volt az ezektől eltérő típusú, pl. finnugor nyelvek, a magyar és rokonai kutatóinak,  hogy megmutassák: (anya)nyelvük ugyan eltér a latintól, mégis valódi, rendszerrel bíró nyelv. Emiatt kezdték el a nyelvleírás terminológiáját megváltoztatni, kibővíteni és hozzácsiszolni az adott nyelvekhez; a grammatikaírók megpróbálták a meglévő szókincset adekváttá tenni, ill. megteremteni az új lehetőségeket. Ezekből a kísérletekből, bármilyen leleményesek is voltak, csak töredékük maradhatott fenn és gyökeresedett meg, és vált így az anyanyelvi terminológiai rendszer részévé. Vizsgálatomban ezt, a ma érvényes szakszókincset vettem alapul. Mivel magyar-finn, ill. magyar-észt nyelvészeti szakszótár nincs, az alapvetőbb nyelvészeti terminusokból szójegyzéket állítottam össze, a válogatásnál figyelembe véve, hogy legalább az egyik nyelvben legyen saját nyelvi megfelelő. A szójegyzék alapján a finn és észt szavakat etimológiailag, a szótövek és képzők jelentése, képzési módjaik tekintetében is összevetettem, valamint a következő kérdésköröket vizsgáltam: van-e az adott fogalomnak saját nyelvi terminusa? Használják-e a gyakorlatban? Mennyire következetes a rendszer és egyes részrendszerek megnevezése? Hogyan nevezik meg a nyelvtan olyan jelenségeit, amelyek a latintól eltérőek, nyelv- vagy nyelvtípus-specifikusak?
     Közelebbről néhány olyan jelenséget, jelenségcsoportot mutatok be, amelyek az adott finnugor nyelvekre jellemzőek, a latin-görög nyelvekre azonban nem (így pl. a névszói esetrendszer vagy a birtoklás kifejezése), és ezek terminusait hasonlítom össze a három nyelvben.

5. Kepes Júlia (ELTE): Metálnukleáris és Cukkerfülcsi. Egy online számítógépes szerepjáték karakterneveinek névtani vizsgálata.

     Az internet megjelenése megváltoztatta mindennapi életünket, s ezzel egyidejűleg új típusú nevek születését eredményezte. Több tanulmány is született már különböző programok azonosítóneveiről, de tudomásom szerint nem kutatták még a hazánkban is egyre népszerűbb online számítógépes szerepjátékok (MMORPG-k, azaz massively multiplayer online roleplaying games) karaktereinek névanyagát.
     Dolgozatomban a World of Warcraft körülbelül ezerhatszáz nevét vizsgáltam meg jelentéstani szempontból. Az etimológiai jelentés alapján kísérletet teszek egy átfogó kategorizációra, megvizsgálom a nevek által hordozott információtartalmat, igyekszem feltárni a névadások hátterében álló motivációs tendenciákat, valamint kitérek a nevekben megjelenő agresszióra és humorra is.

6. Kiss Zoltán (ELTE): Nyelvpolitika a Dnyeszteren innen és túl

     Előadásomban bemutatom a Moldáv Köztársaság többnyelvűségi helyzetét, az ország autonóm régióit, az országban élő nemzetiségeket a beszélt nyelvek, az etnikai tudat és a nemzetiségi kérdés szempontjából. Kitérek továbbá az ország geopolitikai helyzetére, nyelvpolitikai megközelítésben ismertetem a köztársaság területén beszélt nyelvek státuszát, az országos és regionális oktatáspolitikát, a nyelvhasználat különböző színtereit és ezzel párhuzamba vonva a demográfiai helyzetet. Említést teszek még az elsősorban nyelvi és nemzetiségi diverzitásból fakadó belső társadalmi problémákról, a konfliktusmegoldás tipikus második világi politikai akadályairól és az ország aktuális külpolitikai körülményeiről.

7. Koczinszki Zsanett (SZTE): Új kisebbség és politika − a homoszexuálisok kisebbségének megjelenése a politikai gondolkodásban és a politika eszköztárában

     Az előadás témája a politika és a homoszexuális „új társadalmi kisebbség” viszonya. Azt vizsgálja, hogy hogyan csapódik le mindez a közéleti sajtóban.
     Előadásomban kitérek arra, hogy milyen viszonyban is áll a homoszexuálisok kisebbségének fogalma és a multikulturalizmus. Vállalkozom arra is, hogy összegezzem, ismertessem a homoszexuálisok jogait, helyzetét Magyarországon és az Európai Unióban. Nem térek ki részletesen a jogi és munkaerő-piaci vonatkozásokra, hiszen célom csupán az, hogy a másság társadalmi kezelésének jellemző megnyilvánulásait mutassam be, amelyek forrásai és egyben következményei is a politikai megnyilvánulásoknak.
Előadásom fő kérdése: politikai kérdés-e a homoszexualitáshoz való viszonyunk? A kérdés megválaszolásához egy esettanulmányt dolgoztam fel, két SZDSZ-es politikus, Ungár Klára 2003-as és Szetey Gábor 2007-es történetét. Vizsgálatra érdemes témának tartottam azt a kérdést is, hogy vajon egy ilyen bejelentés hatással lehet-e egy magas politikai beosztásra. Előadásomhoz a vonatkozó kisebbségszociológiai és multikulturális szakirodalmon túl közéleti és a politikai irányultságú napi-, heti-, havilapokat, pártok fórumait, újságok honlapjait és archívumait kutattam, ügyelve, hogy a politikai sajtótermékek feldolgozásánál a vizsgált mennyiségek között egyensúlyt találjak a különböző oldalak, pártok között. Úgy tekintettem rájuk, mint a mai magyar politikai gondolkodás termékeire. Előadásomból levonható következtetés: mind az Európai Unióban, mind Magyarországonegyre nagyobb szerepet kap a mindennapokban és a politikában is a nemi identitás és a szexuális orientáció kérdése.  Ez a kifejezetten magánéleti jellegű téma mind gyakrabban jelenik meg a közéleti politikai kommunikációban. A magánéleti szféra politikai instrumentalizálása jelzi: a pártok feltételezik, hogy a magánéleti kérdésekben való nyilvános állásfoglalás alkalmas szavazatszerző eszköz számukra, és ennek érdekében hajlandóak figyelmen kívül hagyni a magánszféra sérthetetlenségének klasszikus liberális elvét.  

8. Máthé Tímea (SZTE): Az alternatív konfliktuskezelés. A Rézler Gyula Alapítvány tevékenységének vizsgálata

     Előadásomban az alternatív konfliktuskezelés sajátosságait fogom bemutatni.
     Az alternatív konfliktuskezelés területén olyan eljárásokat találunk, amelyek alternatívát jelentenek a vitás ügyek bírósági úton kívüli megoldására, vagy akár az adott per folyamán a hatékonyabb, gyorsabb megoldás elérésére. Ezen eljárások közös jellemzője többek között, hogy egy harmadik, pártatlan fél úgy irányítja a konfliktusban állók közötti kommunikációt, hogy azok érdekei és szükségletei a felszínre kerüljenek, és az ülés végén egy mindegyikőjük számára elfogadható és betartható megoldás szülessen. A módszerek között jelentős különbségek is vannak attól függően, hogy a vitában ki rendelkezik döntési kompetenciával (a felek vagy a kívülálló személy), a megbeszélésnek hány szereplője van, mennyire épül be szakember a folyamatba, van-e a döntésnek kötelező hatálya a felekre nézve? Ezen kérdések eldöntését főként a konfliktusok jellege határozza meg, hiszen mindegyik területet más-más motívum sző át. Van, ahol a felek kapcsolatát erős érzelmi töltődés jellemzi (pl. családi kapcsolatok, kisebbségi konfliktusok), van, ahol a gazdasági érdekek (pl. üzleti, munkahelyi viszonyok), máshol pedig értékrendbeli különbségek a döntőek (pl. politikai élet) stb. Ennek megfelelően alakultak ki az alternatív vitamegoldási módszerek szintjei.
     Előadásomban ismertetni fogom az alternatív konfliktuskezelés jellemzőit, bemutatok néhány eljárásmódot, technikát. Szó lesz továbbá a kutatásom középpontjában álló alapítványról, a Rézler Gyula Alapítványról, amely egyedülálló módon járul hozzá az említett terület ismertebbé/elismertebbé tételéhez Magyarországon.

9. Németh Szilvia (ELTE): A nyelvújítás Mariföldön. Aktuális problémák és megoldási kísérleteik

     A nyelvek életében a nyelvújítás egyfajta újjászületés. Beszélői tudatosítják magukban, hogy nyelvük érték, s ezáltal újraértelmezik a hozzá fűződő viszonyukat, valamint saját  kultúrájukat is jobban tisztelik általa és miatta. Ez tehát az egyik kulcsa egy nép fennmaradásának. Éppen ezért a nyelvújítók felelőssége nagy, s a feladatok nem csupán a nyelvészek, hanem az egész nép vállát is nyomják.
A finn, észt és magyar nyelv történetében a nyelvújítás már megtörtént, azonban ez nem jelenti azt, hogy befejeződött a folyamat. Az idegen hatások és a természetes változás folyamatos teendőket ró a nyelvészekre, amelyeknek megoldása körül állandó viták zajlanak jelenleg is.
     Az oroszországi finnugor népek esetében most időszerű probléma a nyelvújítás. Előadásomban a Mariföldön (több szakaszban) zajló folyamat főbb problémáit mutatom be a nyelvészeti szakterminológia kialakításán keresztül. Igyekszem ismertetni azokat a nyelvújítás korabeli magyar próbálkozásokat, sikereket és kudarcokat, amelyek azokkal a kérdésekkel kapcsolatosak, amelyek a mostani mariföldi problémákat is okozzák.
Többek között olyan kérdésekkel foglalkozom, mint:

1. A szakszavaknak mari nyelvűeknek kell-e lenniük, vagy nemzetközieknek?

1. A hagyományos nyelvtanírás (tehát a latin és a latinizált héber) nyomán kialakult orosz nyelvű terminológiának és kategóriarendszernek vannak hiányosságai − a mari nyelvet tekintve. Például mihez kezdjenek a nyelvújítók azokkal a kategóriákkal, amelyek nincsenek meg az oroszban?

10. Stuber Ágnes (ELTE): A jelnyelv és a siketek: attitűdvizsgálat, avagy mi újság a pedagógusok háza táján?

     Több kutatás megmutatta már, hogy a siket közösséggel és jelnyelvükkel kapcsolatban általános tudatlanság jellemzi az embereket, többségükben számos tévhit él.
Az 1960-as években megindult nyelvészeti kutatások eredményei alapján elmondható, hogy a siketek elsődleges nyelve a jelnyelv, amely a hangzó nyelvekkel egyenértékű, és komplex nyelvtani szabályokkal rendelkezik. Ennek ellenére a siket gyermekek oktatásából, a hangzó nyelvre alapozva, nagyrészt kizárják a jelnyelvet. Mégis úgy gondolom, hogy aki napi kapcsolatban van hallássérült diákokkal, belátja, hogy a jelnyelv nélkül jóval nehezebben boldogul.
     Kutatásom témája, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának hallássérültek pedagógiája szakos hallgatóinak attitűdje mennyiben egyezik meg a Budapesti Hallássérültek Tanintézetében dolgozó pedagógusok attitűdjével, illetve mindez mennyiben felel meg a szakirodalomnak.

11. Tóth Orsolya (ELTE): A pénznevek eredete
           
     A pénz története szinte párhuzamos az emberi társadalmak kultúrtörténetével, és szoros egymásra hatás jellemzi a kettőt.
     Előadásomban a világ pénzneveinek etimológiáját ismertetem szócikkenként, majd  ezek alapján  jelentéstanilag  kategorizálom őket a klasszikus Hajdú-féle csoportosítás  szerint.  Arra  keresem  a  választ,  hogy a különböző  népcsoportok esetében mi játszik szerepet a pénzek megnevezésében.